Feldereng bennem a dobos Kiss Endi egy 10 évvel ezelőtti nyilatkozata, amiben azt taglalja,- nagyon helyesen - hogy a bőrös szegecses dizájn mellett egy rocker igenis adhat magára. Valószínűleg akkor még ő sem gondolta azt, hogy 10 év múlva, a legnagyobb sikereik közepette fő zeneszerzőjük, Tóth Tibi a Good Charlotte gitárosának beöltözve toporog a Pecsa backstage-ben, beengedésben reménykedve. Városi legenda, vagy igaz, nem tudni, de állítólag Benji Madden kifakadt az egyik magyar újságírónak a budapesti koncert előtt, hogy a lemeztársasági promoter farvizén beszökött egy hasonmás arc, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő Magyarország legnagyobb rocksztárja, és fotózkodjanak le. Valószínűleg nem tudott angolul, mert a nemleges válasz mellé még azt a tanácsot kapta, ha már hasonmás, akkor sokkal egyszerűbb, hogy lefotózza magát és photoshoppal összerakja az életre szóló emléket.

Nem vagyok oda az introkért, mert izgalmas felvezetés helyett legtöbbször öncélú, hatásvadász bűvészkedésnek jön le. A Privát Mennyországot nyitó bevezető (Dandó Zoli műve) esetében viszont felkaptam a fejem. Jó értelemben vett hatásvadász zene, dallamos de mégsem túlvariált tétel. Megkockáztatom, hogy a filmzeneszerzés területén – is - ez a szerencsi srác tudna még maradandót alkotni. A felvezető szösszenet reményre adott okot hogy Csipáék zeneileg visszatérnek a 10 évvel ezelőtti önmagukhoz, de a második dalnál már darabokra hullott a naiv ábránd, az Én paradicsom zene és szövegvilága – sajnos – végleg a múlté.

„Hepi az élet fílolrájt”

Endyék a szépszámú rajongótábor megtartása, és a rádiós játszási jogdíjak fixálása érdekében ugyanis hűen tartják magukat a „popdallamok rockban hangszerelve, megöntve sablonos szövegekkel” recepthez, és futószalagon hozzák a slágerbiztos, de egysíkú lemezeket. Némi vonós fúvós háttér, arányosan, szépen megszólaló gitárok, ami rendben is lenne, csak ez az album zeneileg pedig pontosan olyan, mint az a sablon, amit immár 3. albumra visszamenőleg hoznak az igen gazdagon varrt négyes.

Valla Attila szövegíró a Mennyországon lelhető dalszövegeket simán megírhatta volna bármelyik popvállalkozás számára. Hol van már a Kánaán időszaka, amikor Big Daddy Laca szövegezte a teljes albumot, vagy az utána követő Szenzáció, ahol a Junkies-os srácok brillíroztak? Nem Vallával van a baj, - azért az ex warpigses Lombos Marci, valamint Duba Gábor is hozott pár szöveget - hanem azzal, hogy a
„ami kint marad, nem kell karod könnyű álmot nyújt, csak egy angyal érint úgy”
jellegű szövegek egyszerűen nem ilyen rock n rollerekhez való. Nem hiteles, és ezen az sem változtat, ha Judas Priest pólót vesz fel a bőgős a lemezborító fotózáshoz, vagy ha a zeneipari elkurvulásnak rontanak neki kivont pallossal:

„Nagy fekete autó, ősz "Producer Úr",
Lágy selyem az öltöny mélyen zsebbe nyúl.
Drága szivar a kellék Jaj, de megható!
- Szívd csak, amíg füstöl! A zene nem eladó!
Elvihet az Ördög, Hej Producer Úr...
Én tolom a frankót, még akkor is, ha szakad a húr!”

Na, pont ezt a témát nem kellene feszegetni, de ellenpontozásként találunk az album vége felé pár dalt, ami a korábbi időket idézi, ezek szövegét teljesen véletlenül a Barbaró-Szekeres páros produkálja. A borítóbelső dizájnban, az 1900-as évek újsághirdetéseinek hangulatát hozza, összességében remek grafikusi munka, ami kevés hazai megjelenésről állapítható meg. Summa summárum: a rajongótábor és a kiadó elégedett lehet, aki pedig a régi, markáns, karcos húzós huligánokra kíváncsi, annak ott a Youtube.

A MyMusic értékelése: 5/10

Savas Henrik